A Erzsébet és Katalin napot minden évben megünnepli a bevásárlóközpont különböző programokkal. Többek között a „nemzet Katiját” is várták, hogy fellépjen (természetesen Kovács Katiról van szó), de megjelent Csepregi Éva is.

Bekerült a képbe – és ezen eseményen ott voltam – egy bábjáték egy kiscicáról, aki felnőtt akart lenni, és rögtön utána kövekezett Puskás Peti. Elég nagy lendülettel érkezett meg a kicsi színpadra, bár talán enyhén zavarban, amit én simán ráfogtam arra, hogy elég közel volt a közönség, és hát olykor hiába minden exhibicionizmus, ez bizony megilletődéshez vezethet – és vezetett is.

Mi jót derültünk, az énekes is felengedett lassan, és bár az ígért musical-slágerek többesszáma helyett csak egyes számban lehet musical-slágerről beszélni (Padlás – Fényév távolság, enyhén átütően szólt, jegyzem meg mellékesen, Peti nagyon tudja énekelni), ez nem rontott a délután hangulatán, hiszen általában szeretjük (mármint mi, akik ott voltunk) saját dalait is.

Még akor is, ha a Pesti keringő című dal közben a mozgólépcsőn utazik, és ezért az emeleten majdnem megverik (hála istennek azért mégsem, a hölgy beérte némi szidalommal, ahogy azt Peti blogjában olvashatjuk azóta), vagy - és még mindig a Pesti keringőről beszélünk - ha bizonyos dal kissé cenzúrázott szöveggel hangzik el, de a lalala is vicces, bár nekem kifejezetten tetszik az eredeti szöveg, ami lássuk be – polgárpukkasztó. Nagyjából ez a képlet.

Természetesen akad még néhány összetevő, úgy mint Paplan dal, és Ha volna két életem (nagy kedvenc, és nem csak nekem), valamint a prológ: Állítsuk meg a világot (tetszik, tetszik, jó a szövege, a zenéje viszont nem jön be annyira, mint mondjuk a Hallgatóé, ami szerintem a legütősebb még mindig), de volt Bébi is, szintén nagy kedvenc 'A lemezről'.

Képek Puskás Peti fellépéséről

Peti, jó helyen és úton jársz

Az eredmény egy mindenképpen kellemes délután, felesleges volt a magyarázkodás, tudjuk, hogy a művész úr is tudta: musical-hakniról volt szó. Viszont senkit sem zavart, hogy nem az lett, szerettük így is, jött, pörgött, még ha olykor kicsit túlzottan is, de szerethetően, így hát szerettük.

Ahogy anno az egyik zsűritag mondotta volt (tán éppen Soma), Petinek a maga exhibicionizmusával mindenképpen a színpadon a helye.

Azt már láttuk, és nem is egyszer, hogy tehetség is van mögötte, és majd érik még egy kicsit, talán a félelem és izgalom sem lesz már ekkora, meg a bizonyítási vágy, és kapunk egy – bár nehéz elképzelni milyen lesz, hiszen most is elképesztő – még ennél is szerethetőbb, letisztult előadót, akit majd Puskás Péternek fogunk nevezni.

-Sík Bernadett-